Hľadaný výraz: Mt 21,1-9; Mk 11,1-10; Lk 19,28-40; Jn 12,12-19, Preklad: Maďarský - Karoli, Počet výsledkov: 4
| 1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, 2 És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely elõttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az õ vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. 3 És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani õket. 4 Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: 5 Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jõ néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. 6 A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, 7 Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felsõ ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. 8 A sokaság legnagyobb része pedig felsõ ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. 9 Az elõtte és utána menõ sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 1 És mikor Jeruzsálemhez közeledének, Bethfagé és Bethánia felé, az olajfák hegyénél, elkülde kettõt tanítványai közül, 2 És monda nékik: Eredjetek abba a faluba, a mely elõttetek van; és a mikor abba bejuttok, azonnal találtok egy megkötött vemhet, a melyen ember nem ült még soha; azt oldjátok el és hozzátok ide. 3 És ha valaki azt mondja néktek: Miért teszitek ezt? mondjátok: Az Úrnak van szüksége reá. És azonnal elbocsátja azt ide. 4 Elmenének azért és megtalálák a megkötött vemhet, az ajtónál kívül a kettõs útnál, és eloldák azt. 5 Az ott állók közül pedig némelyek mondának nékik: Mit míveltek, hogy eloldjátok a vemhet? 6 Õk pedig felelének nékik, úgy, a mint Jézus megparancsolta vala. És elbocsáták õket. 7 És oda vivék a vemhet Jézushoz, és ráveték felsõ ruháikat; õ pedig felüle reá. 8 Sokan pedig felsõ ruháikat az útra teríték, mások pedig ágakat szegdelnek vala a fákról és az útra hányják vala. 9 A kik pedig elõtte menének, és a kik követék, kiáltának, mondván: Hozsánna! Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében! 10 Áldott a mi Atyánknak, Dávidnak országa, a mely jõ az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! |
| 28 És ezeket mondván, megy vala elõl, felmenvén Jeruzsálembe. 29 És lõn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák [hegyének] hívatik, elkülde kettõt az õ tanítványai közül, 30 Mondván: Menjetek el az átellenben levõ faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. 31 És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. 32 És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. 33 És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? 34 Õk pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. 35 Elvivék azért azt Jézushoz: és az õ felsõruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. 36 És mikor õ méne, az õ felsõruháikat az útra teríték. 37 Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtõjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; 38 Mondván: Áldott a Király, ki jõ az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsõség a magasságban! 39 És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! 40 És õ felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. |
| 12 Másnap a nagy sokaság, a mely az ünnepre jött vala, hallván, hogy Jézus Jeruzsálembe jõ, 13 Pálmaágakat võn, és kiméne elébe, és kiált vala: Hozsánna: Áldott, a ki jõ az Úrnak nevében, az Izráelnek ama királya! 14 Találván pedig Jézus egy szamarat, felüle arra, a mint meg van írva: 15 Ne félj Sionnak leánya: Ímé a te királyod jõ, szamárnak vemhén ülve. 16 Ezeket pedig nem értették eleinte az õ tanítványai: hanem mikor megdicsõítteték Jézus, akkor emlékezének vissza, hogy ezek õ felõle vannak megírva, és [hogy] ezeket mívelték õ vele. 17 A sokaság azért, a mely õ vele vala, mikor kihívta Lázárt a koporsóból és feltámasztotta õt a halálból, bizonyságot tõn. 18 Azért is méne õ elébe a sokaság, mivel hallá, hogy ezt a csodát mívelte vala. 19 Mondának azért a farizeusok egymás között: Látjátok-é, hogy semmit sem értek? Ímé, [mind] e világ õ utána megy. |
